Emberek játszmákat játszanak az életben, hogy megfeleljenek a társadalomnak, vagy csak egy adott személynek. Kevés az az őszinte ember, aki valóban magát adja, kockáztatva ezzel " társadalmi helyzetét". Az az ember, aki más karaktert ölt magára csak azért, hogy a társadalom vagy csak a barátai elfogadják, nem őszinte ember. Mindig más emberekhez méri magát, mások véleményétől fog függni, ami belehajszolja a "tökéletességbe". ( Lássuk be, tökéletes nincs)! Valóban tökéletes és boldog az ilyen ember? Minden embernek van saját gondolata, véleménye. Az ilyen ember, aki mindig másnak akar megfelelni, sose lesz igazán boldog, hiszen elnyomja magában a valós, őszinte gondolatait.Egyszóval önmagát! Miért nem mondjuk ki, amit valóban gondolunk, érzünk?! Félünk a csalódástól vagy az újtól? Félünk, hogy ezáltal embereket, barátokat veszítünk el magunk mellől? Akit valóban egy igaz szóval eltudunk veszíteni, az sose volt igazán mellettünk. Ne féljünk az újtól, hiszen mindig jobb jön! Merjük felvállalni saját magunkat! Meglátjátok az élet csak igaz embereket és őszinte barátokat fog cserébe adni!