A mai rohanó világban elfelejtjük a régi jól bevált ismerkedést. Egy összenézés az utcán,egy kacér mosoly, egy hajsimítás egy kávézóban, esetleg a vállról véletlen lecsúszott ruha egy szórakozó helyen. Régen elég volt ennyi jel is ahhoz, hogy kimutassuk tetszésünket egy másik ember felé, aki, ha viszonozta azonnal cselekedett. Én úgy hiszem a mai fejlett technika olyan szinten elnyomta a természetes ismerkedést hogy lassan az emberek már képtelenek is lesznek rá. Hiszen minek, ha ott a telefon, a számítógép és ezeken belül rengeteg program, amivel kapcsolatokat teremthetünk. 



Mostanában egyre több ismerősömtől (lánytól/fiútól) hallom, hogy nem találnak maguknak párt. Volt mikor rá feszültek, de volt mikor nem is foglalkoztak ...

Nem az a célom, hogy az emberek megértsenek, vagy igazat adjanak nekem. Se az, hogy megváltoztassam gondolkodásukat, hozzáállásukat. Csakis annyi a célom, hogy elgondolkoztassam Őket! 

By Eszti Fabo

Biztos mindenki élete során volt már valakire irigy. ( Aki nem az nagyon szerencsés).  Többféle irigység létezik. Van a teljesen átlagos, normális irigység. Pl.: „Ah, de szép helyen járt, milyen jó neki”. Ez még egy jó szándékú irigység, amit talán nem is irigységnek neveznék. De van a beteges irigység. Ami már konkrétan az irigy félnek fáj. Sokaknak ez elképzelhetetlen, hogy az milyen is lehet. Remélem nem sokan tapasztalták meg, mert akkor az azt jelenti, hogy lelki szegény az egyén.  Az irigységnek általában a főbb oka az, ha valaki nincs megelégedve magával, kishitű és lusta. Hiszen, ha meg van elégedve saját magával, akkor nem irigykedik másokra, hanem büszkén felvállalja saját magát. A lustaságot miért is írtam? Gondoljunk ...