Sokszor mondogatjuk, hogy „Meg akarok változni!”, „Meg fogok változni!”, „Meg tudok változni!”.. Igéreteket, olyan emberektől, akik számunkra fontosak. Reménykedünk… Hátha valóban meg tud változni. Egy gyereknél ez még talán lehetséges is, de egy kiforrott felnőtt embernél már nemigen. Próbálkozni lehet, ideig, óráig, talán valakinek megy pár hónapig is, de ez mind csak önbecsapás. Az ilyen ember elnyomja magában a sajátosságait, önmagát. Egy idő után mindenkiből ismét előjön a saját személyisége. Nem képes egy egészséges, igaz ember sokáig másnak mutatni magát, mint ami. Ne is várjuk el. Ha nekünk egy ilyen ember nem hoz örömet, boldogságot, kiegyensúlyozottságot, akkor engedjük el. Ne nehezítsük meg magunknak és neki a helyzetet. Ne raboljuk egymás idejét. Annyi időnk nincs, hogy várakozással teljenek napjaink és” várjuk” mélyen magunkban, hogy mikor fogunk ismét csalódni az igéretek ellenére is! MAGUNK miatt éljünk BOLDOGAN, NYUGODTAN és ne várjuk mástól a csodát!