Őszinteség!

Mint általában mindenki, elvárjuk embertársainktól, barátainktól, családtagjainktól, kollégáinktól az őszinteséget. Ez egy tisztességes embernél működőképes, hiszen valójában ez egy alap tulajdonság. Sajnos nem mindenkinél. Vannak, akik rosszindulatból nem őszinték és vannak, akik csak félnek megbántani egy másik embert. A második variáció, talán még elnézhetőbb, de nem tanácsos. 

Mi van akkor, ha mi kérjük, hogy legyenek velünk őszinték? Sajnos számolnunk kell egy esetleges negatív kritikával is, amit felnőtt ember módjára kell saját magunkban feldolgozni. Amennyiben mi is tisztában vagyunk a kapott negatív tulajdonságainkkal, vagy cselekedetünkkel, úgy ezen érdemes elgondolkodni és változtatni. Amennyiben ez a kritika megsérti az EGONKAT (hiszen minden erről szól), és nem tudjuk felnőtt emberként kezelni és feldolgozni magunkban, akkor lehet jobb, ha nem kérünk több őszinte véleményezést. Szerencsére nem mindenki egy bólogató kutya, aki mindig azt mondja, amit a másik hallani akar. Vannak olyan emberek, akiknek ez bőven elég, de én őket felszínes embereknek tartom, akik saját maguknak is hazudnak és ezt várják el embertársaiktól is. 
Úgy gondolom, ha elvárjuk egy másik embertől az őszinteségét, akkor, akár  negatív, próbáljuk meg helyre tenni magunkban, és nem gyerekes módon megsértődni. Valószínűleg, akitől  negatív kritikát kapott, nem rosszindulatból mondta, amit mondott, hanem tiszteletből. Hiszen megtiszteli embertársát az őszinteségével.

Tanuljuk fogadni az őszinteséget, hiszen csak az az IGAZ! Ez visz előre.
Egy elferdített tükör, csak külön utakra terel!


By Eszti Fabo