Energiavámpír!

Sokat gondolkoztam a mostani témámon. Rosszul fogalmaztam. Sokat gondolkoztam azon, hogyan is tudnám megfogalmazni. Idő kellett ahhoz is, hogy saját magam rá jöjjek mi is történik velem valójában. Először észrevétlen volt az egész. Aztán egyre jobban felerősödtek bennem az érzések. Egyre feszültebb és idegesebb lettem. Egyre többet foglalkoztam azokkal a dolgokkal, amivel egyáltalán nem szerettem volna már. Nem értettem, hogy lehet ez, hogy ennyire nem tudom túl tenni magam bizonyos helyzeteken, embereken. Volt egy nagyon jó ismerősöm. Mindent megbeszéltünk, mindenben segített. Aztán egy idő után feltűnt, hogy amiket elmondtam neki egyszer , folyamatosan felhozta nekem… „Hogy mi újság azzal az üggyel?”, „ Jobban vagy már?”,” Történt azóta valami azzal az emberrel?”, stb… Olyan dolgokat, amiken én már rég túltettem magam. Minden egyes találkozásunkkor, beszélgetésünkkor felhozta nekem ezeket a dolgokat. Aztán történt valami, ami miatt megszakadt a kapcsolatunk. Én pedig egyre jobban éreztem magam, mit sem foglalkozva ezekkel a helyzetekkel, emberekkel, akiket/ amiket eddig nem sikerült elfelejtenem. Aztán ismét valami okból összehozott minket az élet. De ekkor már csak feszültséget éreztem és azt, hogy taszít ez az ismerős. Ekkor jöttem rá, hogy ő valójában nem segít nekem, hanem csak hátráltat. Nem tudom, hogy akarva vagy akaratlanul, de hátráltatott mindvégig. Ezeket az embereket hívják energiavámpírnak. Arra még nem jöttem rá, hogy az ilyen fajta emberek ezt szándékosan csinálják vagy nincsenek tisztában „képességükkel”?! Ez egy nagy kérdés számomra. Lehet nincs is rá magyarázat. Mindenesetre, ha egy ilyen emberrel hoz össze minket a sors, tartsunk jó pár lépés távolságot, ha haladni szeretnénk az életben és nem csak sanyargatni saját magunkat és megrekedni egy bizonyos problémával!!