Alkossunk véleményt...! vagy inkább ne!

Mindenkinek joga van véleményt alkotni, bármiről is legyen szó. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen emberek vagyunk, egy világban élünk. Valaki így- valaki úgy látja a dolgokat. De most ki ragadnék egy témát, mégpedig egy idegenről alkotott véleményezést. Ebben az esetben sincs semmi negatív, mindaddig, amíg nem egy olyan emberről alkotunk véleményt, aki teljesen ismeretlen számunkra. Akit lehet csak képeken láttunk (egyik ismerősünk ismerőse… ) , vagy épp csak az utcán suhant el mellettünk. Ebben az esetben, nem túl sok mindent tudhatunk az ember valós természetéről, élethelyzetéről, körülményeiről (tehát Róla). Ilyenkor elhangozhatnak ezek a mondatok… „Jézusom ez, hogy néz ki. Tutira egy buta, primitív ember lehet! „vagy „Hát ez a lány, biztos nem kemény munkával keresi a kenyérre valót, ha ilyen ruhákban jár és ilyen képeket tölt fel!” Sorolhatnám még sokáig a hasonló mondatokat. Ilyenkor a külső szemlélő beskatulyázza a látott személyt, anélkül, hogy ismerné vagy bármit is tudna róla. Ilyenkor megkérdezném, hogy fordított esetben milyen érzés lenne, ha minket is így beskatulyáznának?! Nem hinném, hogy bárki is örülne neki, ha egy olyan ember véleményezné, aki nem is ismeri. Mert persze legyinthetünk, hogy „azt mond mindenki amit akar”. Még szép. Ezzel nincs is baj. De mikor ezt másoknak is el kezdi mondogatni eszementűl … Na ott kezdődik a rosszindulat.  Mi lenne, ha talán azzal kezdenék az emberek, hogy alá támasszák épp érvekkel, hogy bebizonyosodjon, hogy valóban igazuk van?! Mi lenne, ha nem másoknak mondogatnánk a kitalált agyszüleményeinket, hanem akkor már tisztességesen rákérdeznénk a dolgokra?! Talán nem lenne ennyi félreértés?! Én úgy hiszem, nem szabad egy olyan emberről véleményt alkotni ismeretlenül, akinek az életéről és a személyiségéről fogalmunk sincs! Sose tudhatjuk, hogy egy emberben mi rejtőzik! A végén lehet, hogy a legjobb barátunk lesz!  


By Eszti Fabo