Miből is indult…?!

Mostanság, ahogy mindenki láthatta sokat írok, amit ki is posztolok. Ahhoz képest, aminek szántam, elég sok visszajelzést kaptam. Leginkább pozitív visszajelzéseket, mindenféle korosztálytól. Ezeket szeretném megköszönni, hiszen nagyon jól esik.   Ezért is gondoltam, hogy megírom, hogy minek is köszönhetők ezek a gondolatok.

Mikor fiatalabb voltam minden tökéletes volt. Hiszen csak a tanulással és a barátaimmal kellett foglalkoznom. A legnagyobb problémám mindössze a tanulmányaim és az volt, hogy mit is vegyek fel aznap, vagy hova is menjek barátokkal bulizni. Ennek talán pont akkor lett vége mikor elmentem az első munkahelyemre. Itt szembesülnöm kellett a felesőséggel és azzal, hogy ezzel keresem a kenyérre valót. Természetesen, mint majdnem mindenki az első fizetésemet úgymond, jelentéktelen, de számomra „fontos” dolgokra költöttem. Aztán egyik nap Anyukámmal leültünk beszélgetni, hogy mégis mik a terveim a jövőre nézve, hiszen azzal, hogy ruhákra és szórakozásra költöm a pénzem, nem fogok előrébb jutni az életben. Ezért is vezettük be azt, hogy megtanuljam a pénzt, hogyan is kell kezelni, minden fizetésemkor leadtam anyukámnak a fizetésem 30%-át (körülbelül). Természetesen az első valós kiadásomat sírás követte. ” Mégis milyen dolog, hogy nem költhetem a saját fizetésemet arra, amire én szeretném?!”Erre mindig ez volt a válasz:  „ Hidd el kislányom, nem rosszindulatból kérem el a pénzt tőled, és nem is azért, mert szükségem van rá vagy magamra szeretném költeni. Egyszerűen csak szeretném, hogy már most megtanuld, hogy felnőtt korodban ez lesz a kötelességed és ne akkor szembesülj vele!” Bevallom, akkoriban ez nagyon nem vigasztalt.

 Teltek- múltak a hónapok, évek, új munkahelyek, új emberek, új ismeretlen helyzeteket kaptam, amiket a magam módján próbáltam kiélvezni vagy épp megoldani. Megadatott, hogy önálló életbe kezdhettem. Azt gondolom egész fiatalon, amiért Hálát is adhatok! Ekkora jöttem rá, hogy Anyukámnak valóban mennyire igaza volt, mindennel kapcsolatban, ami a pénzt illeti. Nem is hisztiztem vagy sírtam mikor a számlák érkeztek és mikor ételt kellett vásárolnom. Természetes volt, hiszen még a fészekben megtanultam.
Mint minden embernek vannak jó és rossz napjaim, időszakaim. Bevallom elég bohókás a természetem, aki ismer az tudja. Lehet nagyon sokszor ez úgy jön le, hogy naiv és buta vagyok. Valóban nagyon sokáig naiv voltam. Emberekkel, helyzetekkel. Mint mindenki én se tapasztaltam még annyit, amennyit kellett, ahhoz, hogy tudjak kezelni bizonyos szituációkat, embereket. Sokszor hülyeségekbe keveredtem aminek nem éreztem a súlyát, csak mikor sorra jöttek a rossz dolgok számomra. Most lelki dolgokról beszélek. Akár pasiról, akár barátokról.
Ki merem jelenteni, hogy a tavalyi évem volt a legrosszabb. Csak rossz élményekkel „gazdagodtam” és csak „rossz” emberekkel hozott össze a sors. Már akkor másképp gondoltam ezekre a körülményekre, hiszen mindig próbáltam kicsit más szemszögből nézni, de nem voltam elég kitartó és elég kemény, hogy ezeket meg is oldjam. Sodródtam a helyzetekkel, mit sem foglalkozva azzal, hogy nekem egyre rosszabb. A 2014/2015-ös szilveszter volt a tetőpont.
Másnap felkeltem és leültem magammal és elkezdtem gondolkodni, mégis meddig szeretném ezt csinálni magammal,- és hagyni, hogy más emberek irányítsák az életemet? Pontosan két nap kellett ahhoz, hogy észbe kapjak és merjek kiállni magamért és kezembe venni az életemet. Csodák csodájára az élet is segítségemre volt, hiszen mind azokat az embereket és helyzeteket elém állította, amik/ akik akadályoztak mindenben. ( Hozzá tenném, direkt zárójelben… Saját magamat hátráltattam és hoztam nehéz helyzetekbe)! Lényeg a lényeg, vettem sok-sok mély levegőt és neki láttam, kiállni magamért és másképp kezelni a szituációkat. Ebből volt sértődés, hatalmas veszekedés stb. Viszont a lelkiismeretem tiszta lett. Jól éreztem magam ismét az életemben. Egyúttal büszkeséggel töltött el, hogy végre megtettem azt, amit eddig nem mertem és hónapok, évek óta nyomasztott. Végre kiálltam saját magamért! Szuper érzés volt. Mindig mások érzéseivel foglalkoztam és azzal, hogy nekik jó legyen. Senkivel nem szerettem volna rosszba lenni, ezért is tűrtem inkább… IDÁIG!!!

Tulajdonképpen ezért kezdtem el írni. Lehet valaki szkeptikus ezzel kapcsolatban, vagy nézhet hülyének, hogy „Mégis mit képzel ez a lány, hogy ilyeneket ír, ennyi idős fejjel..” vagy „ Na itt okoskodik..” Mindenkinek lehet erről véleménye. Akár negatív, akár pozitív. Mindent meghallgatok. Viszont folytatni szeretném, mert ebben élem ki magam. Tapasztalatok és egy másféle látószögből nézem a dolgokat, ami nekem eddig csak KIEGYENSÚLYOZOTTSÁGOT és BOLDOGSÁGOT hozott!


By Eszti Fabo