A mai rohanó világban elfelejtjük a régi jól bevált ismerkedést. Egy összenézés az utcán,egy kacér mosoly, egy hajsimítás egy kávézóban, esetleg a vállról véletlen lecsúszott ruha egy szórakozó helyen. Régen elég volt ennyi jel is ahhoz, hogy kimutassuk tetszésünket egy másik ember felé, aki, ha viszonozta azonnal cselekedett. Én úgy hiszem a mai fejlett technika olyan szinten elnyomta a természetes ismerkedést hogy lassan az emberek már képtelenek is lesznek rá. Hiszen minek, ha ott a telefon, a számítógép és ezeken belül rengeteg program, amivel kapcsolatokat teremthetünk. 



Mostanában egyre több ismerősömtől (lánytól/fiútól) hallom, hogy nem találnak maguknak párt. Volt mikor rá feszültek, de volt mikor nem is foglalkoztak ezzel. Jön, amikor jön alapon. Ezzel küzdök egy ideje sajnos én is. Sok ismerősöm próbálkozott társkereső oldalakkal. Őszinte leszek én nem preferálom ezeket az oldalakat. Ezt előttük se titkoltam. Mindenkinek kifejtettem a véleményemet, hogy miért is vagyok ellene ezeknek a társkeresőknek. Sose volt benne tapasztalatom ezért nem tudtam valós tények alapján kifejteni róluk véleményemet, csak amit gondoltam. 
Mivel nem szeretem olyan dolgokról osztani az észt, amit sose tapasztaltam, próbáltam, éltem át, ezért úgy döntöttem kipróbálom. 

Tegnap jött el a nagy nap, hogy regisztrálok egy "társkeresőre". Nem szeretném az  alkalmazás nevét leírni, de talán, ha azt mondom elég egy X- et vagy egy szívecskét nyomnom, mindenki tudja melyik oldalról lesz szó. Tehát sikerült feltennem magam. Képet illik feltenni, hiszen eszerint tudnak kikukázni vagy megtartani a srácok. Igyekeztem természetes, semleges képet feltölteni, hogy legalább ennyivel kitudjam kerülni azokat, akik csak egyszeri alkalomra keresnek lányokat vagy, akik kirakatbabát akarnak maguk mellé. Belemerülve a szelektálásba, sikerült osztanom azért pár like-ot. "Szerencsére", akiknek adtam, mind hasonlóképp cselekedett velem szemben. Egy kicsit elkeserített, hogy a mai világ belehajszol abba hogy képek alapján ítéljük meg egymást, és ennek függvényében kukázzuk vagy tartsuk meg a személyt. Elég felszínesnek tartom. Hiszen itt általában mindenki a legjobb arcát mutatja, ami a valóságban nem feltétlenül mutatkozik meg minden egyes nap.Hiszen egy ember nem lehet minden áldott nap tökéletes. Tény, hogy fontos az első benyomás, de nem hiszem, hogy egy valódi kisugárzás egy egyszerű képről átjönne. Ez az egyik. A másik, nem feltétlen tükrözi a kép az ember valós arcát. Hiszen mindenki a legvagányabb sportot űzi,csajmágnes autókkal és motorokkal mutatkoznak, valami nagyon laza bemutatkozó szöveggel a képek alatt, gondolván "mi más kéne egy nőnek". Arról ne is beszéljünk, hogy vajon tényleg az az ember ül-e a képernyő másik oldalán? 

Jöhetett a kötelező "párbeszéd", ami úgy hiszem elég erőltetett egy ilyen oldalon. Sorra kaptam az üzeneteket. Összesen 6 fiú írt. Meglepettségemre igencsak kulturált üzenetek érkeztek. De mindegyik levélben feltettek nekem egy kérdést, mégpedig: " Mi célból regisztráltál az oldalra?". Gondolkodás nélkül vágtam a pacekba:"Tartós, tartalmas kapcsolatra vágyom!". Erre elég gyors reakciók érkeztek. Valaki válaszra se méltatva azonnal kilépett a beszélgetésből, akadt aki megírta, hogy nem szeretne komoly kapcsolatot (Ezért köszönet!),de akadt aki beszélgetésbe bonyolódott. Tipikus sablon kérdések következtek, amit ugye ismerkedésnél szokás feltenni( Amennyiben nem személyes a találkozó) Itt pedig ez sajnos nem lehetséges. - Milyen magas vagy? - Szereted az állatokat?- Milyen a szemed színe?  és sorolhatnám tovább. Na neee!! Számomra ez annyira rideg. És az, hogy mindenkivel ezt a kört kelljen végig játszanom, naaa nem. Se időm erre, se kedvem.      Eközben a facebook-on sorra bökdöstek számomra idegenek, jelölgettek ismerősnek, írogattak és mind ezt azért, mert regisztráltam erre az oldalra. Azt mondtam itt, hogy ennyi bőven elég volt! Köszönöm szépen. Ezzel le is töröltem magam az oldalról. Nekem ez nem hiányzik. Hiszen ez egy felszínes, sekélyes, személytelen, futószalag szerű dolog. Az, hogy úgy ismerkedjek, hogy egy mozdulatlan képernyővel kommunikáljak, aminek se mimikája, se hanglejtése nincs, azt hiszem ennél több nem is kell, ahhoz, hogy tartsam magam az eddigi véleményemhez ezekkel kapcsolatban. Inkább maradok a jól megszokott ismerkedésnél. Lehet nehezebben fogom megtalálni a párom, de azt hiszem van még remény. Talán vannak még olyan emberek, akik ezt preferálják.

Hallottam már olyan történeteket, akik a világhálón ismerték meg egymást és házasok, de 1:100-hoz. 
 Hiszek a csodákban, de inkább abban a csodában, hogy a világ visszafordul a rég bevált ismerkedési szokásokhoz. Sokkal eredetibb, sokkal bizalmasabb, sokkal emberibb és személyesebb! 

By Eszti Fabo