Tegnap történt...
Este olvasás közben, telefonom pittyegett. Egy üzenet. Meglepődtem, mert egy olyan ismerősöm írt, akivel nem sűrűn beszélek.Láttam elég tartalmas üzenet, már csak a hossza miatt is. Érdekelt, így neki láttam elolvasni. Meglepettséggel ért, de közben számítottam is rá. Feltette nekem azt a kérdést, hogy mi motivál engem, hogy ennyi képet teszek ki a közösségi oldalra. Alternatívákat is írt, hogy " Így pasizom?", " Öningadozás?", " Ez okozna boldogságot?"... Elgondolkodtam és tulajdonképpen egy kérdésére tudtam egyből reagálni. Nem, nem pasi gyűjtés miatt.  Aztán tovább gondolkodtam, hogy mégis miért tesz ki az ember újabb és újabb BEÁLLÍTOTT képet?! Aztán neki láttam a válasz adásnak. Úgy gondolom a mai társadalom ezt "követeli" meg. Amivel tisztában vagyok, hogy csak egy kifogás. Mindenki egy álarcot visel, mások miatt. Igen van, hogy én is bele esek ebbe a hibába, mint mindenki más, aki azt hiszi, hogy kevesebb mint más ember. Gondoljunk csak bele. Mindenki más miatt visel álarcot, hogy megfeleljünk egymásnak. Ez egy körforgás. Mindenki majmolja a másikat, ami versengést szül. Mindenki be akarja bizonyítani a másiknak, hogy ő jobb... Ahelyett, hogy nem csak a külsőségekkel foglalkoznánk, hanem a tényleges, valós dolgokkal. Persze önbizalom kell mindenkinek és ahhoz hozzá tartozik a szépség is, de ne ideálokat kergessünk, hanem magunkban keressük és fejlesszük a legszebb, legjobb dolgokat. Magunkból, magunkhoz képest hozzuk ki a legjobbat és ne mások miatt! Vissza kanyarodva, valóban a kép feltöltés egy vissza jelzés saját magunk felé. De ezzel is hazudunk magunknak, mivel a portálon levő emberek, nem saját magunkat " likeolják", hanem az álarcot, amit kifelé mutatunk a világnak. Mennyivel boldogabbak lennének az emberek, ha nem folyton a megfelelés vággyal kellene KÜZDENIÜK, hanem azzal, hogy éljék meg a helyzeteket, éljék meg a pillanatokat. AZ ÉLMÉNYEK SOSE MÚLNAK EL, de a szépség és a tökéletesség egy idő után ELVÉSZ!
Erre az őszinte, de sajnálatos módon szomorú válaszra számított!  Miután hosszas beszélgetésbe kezdtünk. 


By Eszti Fabo